Blog: Lehetséges

Julia és Sam (b–j), az ausztrál SBS Eurovíziós kommentátorai

Nagyon sok hír, ami az interneten terjeng, nem mind igaz, ezt tudjuk. Főleg, ha egy bizonyos információ előtt meglehetősen sokszor szerepel a „lehetséges” szó és szinonimái. Eurovíziós berkekben is többször találkoztam ilyen cikkekkel, melynek a lényege egy ország – és akkor jövök a már közhelyként emlegethető szóval – lehetséges visszatérő/visszalépő/debütáló és társai. Mindannyian ismerjük ezeket nagyon jól, de honnan tudjuk biztosan, hogy mennyit adhatunk ezen cikkek igazságtartalmának, már ha van neki. Ebben a rövidke blog bejegyzésben most erről lesz bővebben szó.

A bakui verseny után felreppent a hír, miszerint a csúnya politikai vita miatt, az idei versenytől távolmaradó Örményország visszatér Malmőbe. Nos, én személy szerint úgy vagyok ezzel, hogy amíg maga a hivatalos hírközlő az EBU, nem jelenteti meg valamelyik sajtóorgánumán keresztül, addig nem hiszek ennek a hírnek. Sőt tudjuk nagyon jól, hogy ha még Ők is bejelentik, utána bármi megtörténhet… élő példáért nem kell a szomszédba menni. Örményország 2012, Grúzia 2009, Libanon 2005, Tunézia 1977 és így tovább. A másik lehetséges visszatérő, a szintén csak a tavalyi évet kihagyó Lengyelország. „A 2012-es költségvetése nem tette lehetővé az indulást az Eurovízión, illetve ott voltak nekünk az Euro 2012 szervezési munkálatai is” – legalábbis a TVP, lengyel közszolgálat elmondása szerint. Minden bizonnyal ezek mellett közrejátszott a dologban Magdalena Tul 2011-es rossz szereplése is, hiszen gondoljunk csak bele. Ukrajna is ugyanúgy volt házigazda, mégsem léptek vissza. Remélem hivatalosan is bejelentik visszatérésüket, mivel számomra egy minden évben jó dalt küldő, kedves ország Lengyelország.

Ugyanígy a visszatérések mellett, már megfogalmazódott pár baljóslat a visszalépőkkel kapcsolatban is. Lettország és Szlovákia története már-már minden évben visszaköszön nekünk, és talán mondhatom, hogy szerencsére sosem hagynak ki egy évet sem – legalábbis a rémhistóriák kezdete óta. Idén új ebben a „klubban” Görögország és Törökország. Az előbbi bojkottálta volna Loreen győzelmét, illetve elégedetlen lehet indulója 17. helyével (2004 óta nem sikerült a legjobb 10-en kívül szerepelniük), az utóbbinál pedig többnyire politikai okok árnyékolnák a malmői részvételt. Én úgy gondolom, mindkét déli ország fogja magát képviseltetni Svédországban, hiszen nem tehetik meg, hogy csak úgy távol maradnak egy vagy akár több évet, bár Olaszország 1997 után kihagyott évei után már bármi megtörténhet.

A harmadik csoportba pedig azok az országok tartoznak, akik még soha nem vettek részt (Algéria, Tunézia, Egyiptom, Libanon, Szíria) illetve olyan államok, amelyek még nem is kaptak felvételt az EBU-ba, viszont tévéállomásuk szívesen indulna (Liechtenstein, Kazahsztán, Katar, Koszovó). Ezek az információk többnyire rajongók által keltett hoaxok, bár ha valami valóságalapja is van, az időben ki fog derülni. Tény, hogy ezen országok többsége szinte mindig közvetíti élőben az adott Eurovíziós Dalversenyt, akár helyszíni kommentátorokkal is, de mint tudjuk, hogy nem EBU-tagok, így nem indíthatnak saját versenyzőt.

A legnagyobb rajongótábor a versenyző országokat leszámítva Ausztráliában, Új-Zélandon, Kirgizisztánban  (a kirgiz közszolgálat helyszíni kommentátorokkal közvetítette az elődöntőket és a döntőt is), Kazahsztánban és Koszovóban van. Idén a verseny döntőjének internetes közvetítését is többségében ezen országokból nézték, illetve Lengyelországból. Meg kell említeni, hogy több mint 170 országból kapcsolódtak be legalább egy percre a műsorba, és még Vatikán Városból is volt néző.

Hogy ebből a cikkből mennyit hisz el a Tisztelt Olvasó, az már csak magára van bízva :)